A diszplázia (dysplasia)

A diszpláziáról általában: A diszplázia az orvosi szaknyelvben rendellenes, kóros fejlődést jelent. Többféle betegség (elváltozás) jellemzésére használják, mivel bármilyen szervben (anatómiai képletben) kialakulhat fejlődési zavar az egyedfejlődés során (pl. vesediszplázia, könyökdiszplázia stb.).

Többféle kutyákkal kapcsolatos adatbázis található az interneten, amelyek különböző szempontok alapján rendszerezik a kutyákat. Nem létezik azonban olyan, amelyik a ma előforduló leggyakoribb örökletes ízületi betegség, a diszplázia szűrési eredményeit teszi kereshetővé és lekérdezhetővé.

Aki látott már a diszpláziától szenvedő kutyát, tudja, nagyon fontos, hogy minél több egészséges kutya szülessen. A diszpláziához hasonló örökletes betegségek visszaszorítása nem képzelhető el felelős tenyésztői magatartás nélkül.
 
*    *    *    *    *
 
Csípő - HD (HIP DYSPLASIA)
A csípőízületi diszplázia lényege: a medencecsont ízületi vápája (acetabulum) és a combcsont feje nem egészen pontosan illeszkednek egymáshoz. Ennek hatására kóros terhelési viszonyok alakulnak ki az ízületben, amely a porc degenerálódásához, az ízület elfajulásához vezethet (arthrosis). Fájdalom, sántaság csak az utóbbi esetben jelentkezik, ezért nem mutat panaszokat a legtöbb enyhén diszpláziás kutyus.

Mivel a tudomány mai állása szerint elsősorban genetikai tényezők felelősek a betegség kialakulásáért, szükséges a tenyészállatok diszplázia szűrése. Recesszív géneken öröklődik ez a tulajdonság, ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy mentes szülőktől többnyire mentes utódok születnek, de nagyon ritkán előfordulhat diszpláziás utód is. Mivel nem egy génhez köthető a diszplázia, ún. poliklonális öröklésmenetről van szó, ezért genetikai vizsgálat egyelőre nem létezik. Ebből következik, hogy alapvetően a röntgen vizsgálat a legmegbízhatóbb módszer az állomány genetikai állapotának a felmérésére, és hosszú távon a célzott tenyésztéssel érhetjük el a kutyák diszplázia mentességét.

Magyarországon és Európa nagy részén az FCI bírálati rendszerét használják a leggyakrabban, amely 5 kategóriát állapít meg: mentes; majdnem mentes; enyhe; közepes; súlyos. A kutyáknak általában csak közepes és súlyos fokozat esetén kell számolniuk tünetekkel, sántasággal, esetleges orvosi beavatkozással.

Gazdik számára a következő jelek utalhatnak csípőízületi diszpláziára: nehézkesen áll fel a kutya, nem sokat, nem szívesen mozog, futáskor "nyúlugrásban" közlekedik, nem pedig felváltott lábakkal, lépcsőn felfele nehézkesen mozog,, a comb- és farizmok sorvadtabbak mint a fajtársaié.

A betegség szűrését lehetőleg 2 éves kor felett, de kötelezően 12 hónapos kort betöltött kutyán célszerű elvégezni, ennél korábbi vizsgálat a testméretek változása miatt hamis eredményt adhat. (Bizonyos esetekben mégis szükség van kölyökkori előszűrő vizsgálatokra!).
 
Térd - térdkalácsficam (patellaluxatio)

Anatómia leegyszerűsítve: a térdkalács a m. quadriceps femoris combizom íncsontja, mely egy szalaggal a sípcsont elülső csonttaraján, míg két oldalsó szalaggal a m. gastrocnemius íncsontjain tapad. Egészséges állatban a patella a combcsont árkában helyeződik.

A térdkalácsficam jelentése egyszerű: a térdkalács nem az anatómiai pozicióban helyeződik. Oka lehet baleset, sérülés, de a legtöbbször veleszületett rendellenességgel találkozunk. Formái lehetnek belső (medialis), vagy külső (lateralis). Leggyakoribb a medialis patellaluxatio, ez elsősorban a kistestű kutyafajták veleszületett betegsége (pl.: bichon, yorkshire, spániel), míg a lateralis patellaficam ritkábban figyelhető meg, s ez inkább a nagytestű kutyákra jellemző (pl.: retrieverek, pireneusi).

Okai általában rendkívül összetettek, ún. multifaktoriális betegség. A következő anatómiai deformitások okozhatják akár önmagukban, akár egymással kombinálódva:

  • combnyak szögellési rendellenességek;
  • a combcsont testének görbülete;
  • a combcsont bütykének hypopláziája;
  • sekély térdkalács árok;
  • a sípcsont tarajának rendellenes helyeződése;
  • a sípcsont felső részének görbülete, torziója;
  • a sípcsont és a combcsont egymáshoz képest túlzott elmozdíthatósága

Bírálati szempontból alapvetően két kategória létezik: a mentes, és a nem mentes. A nem mentes kategóriát tovább finomították (Putnam, Singleton) a tünetek s panaszok súlyossága alapján elsőtől negyedfokig.

Elsőfok: intermittáló sántaság, a patella nyújtott térdnél könnyen ficamítható, de elengedve spontán reponálódik, a tibia rotációja ill. a tuberositas tibiae deviációja minimális.

Másodfok: a patella gyakran hagyja el a helyét, de könnyen reponálható, a tibia akár 30 fokos rotációban lehet, a tuberositas tibiae medialisan helyeződik, enyhe torziós és szögeltérések a femuron és a tibián.

Harmadfok: a patella állandóan luxált, nehezen helyezhető vissza, elengedve rögtön reluxál, a tibia torziója és a tuberositas tibiae deviációja 30-60 fok közötti, a patellaárok sekély, fokozottabb torziós és szögeltérések a femuron és tibián.

Negyedfok: a patella permanensen luxált, nem reponálható, a tuberositas tibiae deviációja 60-90 fok, a patellaárok lapos, esetenként domború, kifejezett torziós és szögeltérések a femuron és tibián, az izomkontraktúrák miatt a térd nem nyújtható teljesen.

A térdkalács ficam szűrése rendkívül szubjektív!! Egyelőre nincs egységes, szabványosítható eljárás. Röntgen vizsgálat sokat segít, de önmagában nem elég. A szűrés alapvetően fizikális vizsgálattal folyik, ami miatt a különböző orvosok eltérő eredményt adhatnak ugyanarról a térdről. Emiatt kifejezetten fontos, hogy a patellaluxatio elbírálására olyan állatorvost kérjenek fel, aki az ortopédiában jártas, és aki megfelelően hitelesített, és megfelelően részletes igazolást állít ki a kutya vizsgálatáról.

A térdkalács ficamos kutyák nem minden esetben számítanak betegnek! Elsősorban kis- és törpe testű kutyafajtákon ez szinte fajtajellegnek számíthat! (Tenyésztő szervezetek felelőssége!!) Nagyon sok állat tünet- és sántaság-mentesen éli le életét, akár negyedfokú medialis térdkalácsficammal is.

Sebészi beavatkozásra elsősorban a sántaságot, fájdalmat jelző kutyusok esetében kell számítani, és elsősorban a közép- és nagytestű kutyafajtáknál.

Könyök - ED (ELBOW DYSPLASIA)
A könyökízületi diszplázia lényege: a könyök felépítésében három csont vesz részt: karcsont, orsócsont, singcsont. Ennek az ízületet alkotó három csontnak ízületi felszíneit alkotó képletek nem illeszkednek megfelelően, esetleg egyes csontnyúlványok hibásan fejlődtek, vagy az ízületi porc állományában történt fejlődési zavar.

Tehát a könyökízületi diszplázia nem egy betegség, hanem egy állapot, amit akkor használunk kutyáknál, ha a következő elsődleges elváltozások bármelyike megállapítható: fragmentált mediális processus coronoideus (FCP), izolált processus anconaeus (UAP), karcsont oszteokondrózisa (OCD), ízületi inkongruencia (INC). Másodlagos elváltozásról beszélünk, ha ugyan a fenti kórokok nem igazolhatóak, de mégis láthatóak degeneratív arthrosisra utaló jelek az ízületben. Utóbbi esetben jóval nehezebb megítélni, hogy pontosan milyen kóroki tényező vezetett az arthrosis kialakulásához.

Az elsődleges elváltozások orvosolhatóak, prognózisuk akkor kedvező, ha minél korábbi beavatkozásra kerül sor, így tudjuk a legjobban lelassítani a porc és az ízület további degenerációját. Bármilyen sebészeti beavatkozás ellenére a kutya továbbra is könyökízületi diszpláziával terheltnek számít!

Öröklődésmenete még összetettebb, mint a csípőízületi diszpláziáé, ezért kell az állomány szűrésével kiiktatni a betegséget. A röntgen vizsgálatok az IEWG kritériumai alapján zajlanak. Következő kategóriák léteznek: normál (mentes) /0-fok/; enyhe /I-fok/; közepes /II-fok/; súlyos /III-fok/.

Gazdik számára a következő jelek utalhatnak könyökízületi diszpláziára: a kutyus egy vagy mindkét első végtagjára sántikál, sokszor ez csak terhelés hatására jelentkezik, s pihentetésre elmúlik. A két könyök egymáshoz képest nem hajlítható vagy nyújtható ugyanolyan fokban. A legtöbb esetben csak annyi látszik, hogy terhelés után a kutyus jellemzően az egyik oldali farára ül le, s mindig ugyanazt az elülső lábát tehermentesíti.

A betegség szűrését lehetőleg 12 hónapos kort betöltött kutyuson célszerű elvégezni, ennél korábbi vizsgálat a testméretek változása miatt hamis eredményt adhat. (Bizonyos esetekben mégis szükség van kölyökkori előszűrő vizsgálatokra! Sőt, akár sebészi beavatkozásra is!!).

forrás: Dysplasia.hu

 

 

vissza a címoldalra





tibetimasztiffportal.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérkép
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu